tisztelt

Hungarian

Etymology

tisztel +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtistɛlt]
  • Hyphenation: tisz‧telt
  • Rhymes: -ɛlt

Verb

tisztelt

  1. third-person singular indicative past indefinite of tisztel

Participle

tisztelt

  1. past participle of tisztel

Adjective

tisztelt (comparative tiszteltebb, superlative legtiszteltebb)

  1. respected (deserving of respect; due special honor or appreciation)
  2. dear (a formal way to address somebody at the beginning of a letter)
    Tisztelt Kovács úr! ― Dear Mr. Kovács,

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tisztelt tiszteltek
accusative tiszteltet tisztelteket
dative tiszteltnek tisztelteknek
instrumental tisztelttel tiszteltekkel
causal-final tiszteltért tiszteltekért
translative tiszteltté tiszteltekké
terminative tiszteltig tiszteltekig
essive-formal tiszteltként tiszteltekként
essive-modal — —
inessive tiszteltben tiszteltekben
superessive tisztelten tisztelteken
adessive tiszteltnél tisztelteknél
illative tiszteltbe tiszteltekbe
sublative tiszteltre tiszteltekre
allative tisztelthez tiszteltekhez
elative tiszteltből tiszteltekből
delative tiszteltről tiszteltekről
ablative tisztelttől tiszteltektől
non-attributive
possessive - singular		 tisztelté tisztelteké
non-attributive
possessive - plural		 tiszteltéi tiszteltekéi

Derived terms
  • t. (abbreviation)

Further reading
  • tisztelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.