specifikus
Esperanto
Hungarian
Etymology
Borrowed from Medieval Latin specificus.[1] With -ikus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈʃpɛt͡sifikuʃ]
- Hyphenation: spe‧ci‧fi‧kus
- Rhymes: -uʃ
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | specifikus | specifikusak |
| accusative | specifikusat | specifikusakat |
| dative | specifikusnak | specifikusaknak |
| instrumental | specifikussal | specifikusakkal |
| causal-final | specifikusért | specifikusakért |
| translative | specifikussá | specifikusakká |
| terminative | specifikusig | specifikusakig |
| essive-formal | specifikusként | specifikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | specifikusban | specifikusakban |
| superessive | specifikuson | specifikusakon |
| adessive | specifikusnál | specifikusaknál |
| illative | specifikusba | specifikusakba |
| sublative | specifikusra | specifikusakra |
| allative | specifikushoz | specifikusakhoz |
| elative | specifikusból | specifikusakból |
| delative | specifikusról | specifikusakról |
| ablative | specifikustól | specifikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
specifikusé | specifikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
specifikuséi | specifikusakéi |
See also
- Appendix:Hungarian words ending in -ikus
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.