mező

From Proto-Ugric *mećɜ- (“to put on clothing, to don”) + -ő (present participle suffix).[1][2]

• IPA^(key): [ˈmɛzøː]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: me‧ző
• Rhymes: -zøː

mező (plural mezők)

1. field (land area free of woodland, cities and towns; open country)
   • 1974, Tibor Fehér, chapter XIX, in Vasjogar‎:

     A tarlók sárgán ragyogtak, a mezőkön marhák és lovak legelésztek.

     The stubbles were shining in yellow, cattle and horses were grazing in the fields.

2. field (section in a form which is supposed to be filled with data)
   • 2010, “Kézhigiénés Világnap”, in Epinfo‎, volume 17, number 4:

     A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező!

     Fields marked with an asterisk are required.

3. (board games) square, space (cell on a board where a piece can be moved)
   • 2002, Attila D. Láng, “Gazdálkodj okosan!”, in Játékvilág‎:

     A szerencsekártyából a játékosok akkor húznak, ha "Szerencsekártya" mezőre lépnek.

     Players get to draw a chance card if they land on a chance space.

4. (physics) field (physical phenomenon that pervades a region)
   • 2016, József Kovács, “Káoszba taszította az üstökös a Mars mágneses mezejét”, in Meteor‎, volume 46, number 4:

     A Földtől eltérően a Marsot nem védi a bolygó belsejében generált mágneses mező.

     Unlike the Earth, Mars is not protected by a magnetic field generated inside the planet.

5. (heraldry) field (the background of the shield)
   • 1883, Vince Bunyitay, “A végső küzdelem korszaka (1566–1606)”, in A váradi püspökség története, volume IV:

     A címer kék mezőben egy angyal, ki csatabárdot nyújt a vele szemben álló oroszlánnak.

     The coat of arms is an angel in a blue field, who hands a battle axe to the lion in front of him.

Plural variants:

• mező in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN