mechanikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from German mechanisch and Mechaniker, from New Latin mechanicus, from Ancient Greek μηχανικός (mēkhanikós).[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛɦɒnikuʃ]
  • Hyphenation: me‧cha‧ni‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

mechanikus (comparative mechanikusabb, superlative legmechanikusabb)

  1. mechanical (related to mechanics; done by machine)
    Synonyms: gépi, erőművi, önműködő
  2. automatic, perfunctory, thoughtless, instinctive (done out of habit or without conscious thought)
    Synonyms: gépies, ösztönös, ösztönszerű
  3. mechanical (routine, lacking spontaneity)
    Synonyms: lélektelen, lélekölő, egyhangú

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative mechanikus mechanikusak
accusative mechanikusat mechanikusakat
dative mechanikusnak mechanikusaknak
instrumental mechanikussal mechanikusakkal
causal-final mechanikusért mechanikusakért
translative mechanikussá mechanikusakká
terminative mechanikusig mechanikusakig
essive-formal mechanikusként mechanikusakként
essive-modal — —
inessive mechanikusban mechanikusakban
superessive mechanikuson mechanikusakon
adessive mechanikusnál mechanikusaknál
illative mechanikusba mechanikusakba
sublative mechanikusra mechanikusakra
allative mechanikushoz mechanikusakhoz
elative mechanikusból mechanikusakból
delative mechanikusról mechanikusakról
ablative mechanikustól mechanikusaktól
non-attributive
possessive - singular		 mechanikusé mechanikusaké
non-attributive
possessive - plural		 mechanikuséi mechanikusakéi

Derived terms

Noun

mechanikus (plural mechanikusok)

  1. (rare) mechanic (a skilled worker capable of building or repairing machinery)
    Synonyms: gépész, gépkezelő, gépszerelő, karbantartó

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mechanikus mechanikusok
accusative mechanikust mechanikusokat
dative mechanikusnak mechanikusoknak
instrumental mechanikussal mechanikusokkal
causal-final mechanikusért mechanikusokért
translative mechanikussá mechanikusokká
terminative mechanikusig mechanikusokig
essive-formal mechanikusként mechanikusokként
essive-modal — —
inessive mechanikusban mechanikusokban
superessive mechanikuson mechanikusokon
adessive mechanikusnál mechanikusoknál
illative mechanikusba mechanikusokba
sublative mechanikusra mechanikusokra
allative mechanikushoz mechanikusokhoz
elative mechanikusból mechanikusokból
delative mechanikusról mechanikusokról
ablative mechanikustól mechanikusoktól
non-attributive
possessive - singular		 mechanikusé mechanikusoké
non-attributive
possessive - plural		 mechanikuséi mechanikusokéi
Possessive forms of mechanikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mechanikusom mechanikusaim
2nd person sing. mechanikusod mechanikusaid
3rd person sing. mechanikusa mechanikusai
1st person plural mechanikusunk mechanikusaink
2nd person plural mechanikusotok mechanikusaitok
3rd person plural mechanikusuk mechanikusaik

See also
  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • mechanikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.