mért

See also: mert and Mert

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmeːrt]
  • Rhymes: -eːrt

Etymology 1

mér (“to measure”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

mért

  1. third-person singular indicative past indefinite of mér

Participle

mért

  1. past participle of mér: measured
    a mért mennyiség ― the quantity measured
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mért mértek
accusative mértet mérteket
dative mértnek mérteknek
instrumental mérttel mértekkel
causal-final mértért mértekért
translative mértté mértekké
terminative mértig mértekig
essive-formal mértként mértekként
essive-modal — —
inessive mértben mértekben
superessive mérten mérteken
adessive mértnél mérteknél
illative mértbe mértekbe
sublative mértre mértekre
allative mérthez mértekhez
elative mértből mértekből
delative mértről mértekről
ablative mérttől mértektől
non-attributive
possessive - singular		 mérté mérteké
non-attributive
possessive - plural		 mértéi mértekéi

Derived terms

Adverb

mért

  1. (folksy) Alternative form of miért (“why”).

Further reading
  • (participle): mért in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (adverb): mért , redirecting to miért in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.