mágus
See also: magus
Hungarian
Etymology
From Latin magus, from Ancient Greek μάγος (mágos, “magician”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmaːɡuʃ]
- Hyphenation: má‧gus
- Rhymes: -uʃ
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mágus | mágusok |
| accusative | mágust | mágusokat |
| dative | mágusnak | mágusoknak |
| instrumental | mágussal | mágusokkal |
| causal-final | mágusért | mágusokért |
| translative | mágussá | mágusokká |
| terminative | mágusig | mágusokig |
| essive-formal | mágusként | mágusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mágusban | mágusokban |
| superessive | máguson | mágusokon |
| adessive | mágusnál | mágusoknál |
| illative | mágusba | mágusokba |
| sublative | mágusra | mágusokra |
| allative | mágushoz | mágusokhoz |
| elative | mágusból | mágusokból |
| delative | mágusról | mágusokról |
| ablative | mágustól | mágusoktól |
| non-attributive possessive - singular |
mágusé | mágusoké |
| non-attributive possessive - plural |
máguséi | mágusokéi |
| Possessive forms of mágus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | mágusom | mágusaim |
| 2nd person sing. | mágusod | mágusaid |
| 3rd person sing. | mágusa | mágusai |
| 1st person plural | mágusunk | mágusaink |
| 2nd person plural | mágusotok | mágusaitok |
| 3rd person plural | mágusuk | mágusaik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
- mágus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.