lárma

See also: larma

Hungarian

Etymology

From German Lärm, from Italian allarme.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈlaːrmɒ]
  • Hyphenation: lár‧ma

Noun

lárma (plural lármák)

  1. loud noise, clamor

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative lárma lármák
accusative lármát lármákat
dative lármának lármáknak
instrumental lármával lármákkal
causal-final lármáért lármákért
translative lármává lármákká
terminative lármáig lármákig
essive-formal lármaként lármákként
essive-modal — —
inessive lármában lármákban
superessive lármán lármákon
adessive lármánál lármáknál
illative lármába lármákba
sublative lármára lármákra
allative lármához lármákhoz
elative lármából lármákból
delative lármáról lármákról
ablative lármától lármáktól
non-attributive
possessive - singular		 lármáé lármáké
non-attributive
possessive - plural		 lármáéi lármákéi
Possessive forms of lárma
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lármám lármáim
2nd person sing. lármád lármáid
3rd person sing. lármája lármái
1st person plural lármánk lármáink
2nd person plural lármátok lármáitok
3rd person plural lármájuk lármáik

Derived terms
  • lármás
  • lármáz, lármázik
Compound words
  • hadilárma
  • lármadob
  • lármafa
  • lármahang
  • lármaharang
  • lármakürt
  • lármatorony
  • lármatülök
  • tűzilárma
  • vaklárma

References
  1. lárma in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • lárma in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.