kicsiny

Hungarian

Etymology

Ultimately from Proto-Turkic *kičin. Borrowed from a Chuvash-like Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries). Compare Chuvash кӗҫӗн (kĕś̬ĕn). [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkit͡ʃiɲ]
  • Hyphenation: ki‧csiny
  • Rhymes: -iɲ

Adjective

kicsiny (comparative kicsinyebb, superlative legkicsinyebb)

  1. (literary) small, minuscule
    Synonym: kicsi

Declension
Inflection of kicsiny
singular plural
nominative kicsiny kicsinyek
accusative kicsinyet
kicsinyt		 kicsinyeket
dative kicsinynek kicsinyeknek
instrumental kicsinnyel kicsinyekkel
causal-final kicsinyért kicsinyekért
translative kicsinnyé kicsinyekké
terminative kicsinyig kicsinyekig
essive-formal kicsinyként kicsinyekként
essive-modal — —
inessive kicsinyben kicsinyekben
superessive kicsinyen kicsinyeken
adessive kicsinynél kicsinyeknél
illative kicsinybe kicsinyekbe
sublative kicsinyre kicsinyekre
allative kicsinyhez kicsinyekhez
elative kicsinyből kicsinyekből
delative kicsinyről kicsinyekről
ablative kicsinytől kicsinyektől
non-attributive
possessive - singular		 kicsinyé kicsinyeké
non-attributive
possessive - plural		 kicsinyéi kicsinyekéi

Derived terms

Noun

kicsiny (plural kicsinyek)

  1. (formal, literary) synonym of kicsi (young one, especially a child)
  2. (often with a possessive suffix) young (immature offspring of an animal)
    Synonyms: kölyök, fióka, utód (“an offspring of any age”)
  3. (literary) insignificant person, someone in a subordinate position
  4. (literary) construed with -ben: synonym of kicsiben (“in small size or scale”)
  5. (literary) construed with -be: synonym of kicsibe (“by a small margin”)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kicsiny kicsinyek
accusative kicsinyt kicsinyeket
dative kicsinynek kicsinyeknek
instrumental kicsinnyel kicsinyekkel
causal-final kicsinyért kicsinyekért
translative kicsinnyé kicsinyekké
terminative kicsinyig kicsinyekig
essive-formal kicsinyként kicsinyekként
essive-modal — —
inessive kicsinyben kicsinyekben
superessive kicsinyen kicsinyeken
adessive kicsinynél kicsinyeknél
illative kicsinybe kicsinyekbe
sublative kicsinyre kicsinyekre
allative kicsinyhez kicsinyekhez
elative kicsinyből kicsinyekből
delative kicsinyről kicsinyekről
ablative kicsinytől kicsinyektől
non-attributive
possessive - singular		 kicsinyé kicsinyeké
non-attributive
possessive - plural		 kicsinyéi kicsinyekéi
Possessive forms of kicsiny
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kicsinyem kicsinyeim
2nd person sing. kicsinyed kicsinyeid
3rd person sing. kicsinye kicsinyei
1st person plural kicsinyünk kicsinyeink
2nd person plural kicsinyetek kicsinyeitek
3rd person plural kicsinyük kicsinyeik

References
  1. kicsiny in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • kicsiny in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.