külterület

Hungarian

Etymology

kül- (“external”) +‎ terület (“area, place”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkyltɛrylɛt]
  • Hyphenation: kül‧te‧rü‧let
  • Rhymes: -ɛt

Noun

külterület (plural külterületek)

  1. outskirt, fringe (an area far from the city center, but still part of the city territory, usually a less built-up area)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative külterület külterületek
accusative külterületet külterületeket
dative külterületnek külterületeknek
instrumental külterülettel külterületekkel
causal-final külterületért külterületekért
translative külterületté külterületekké
terminative külterületig külterületekig
essive-formal külterületként külterületekként
essive-modal — —
inessive külterületben külterületekben
superessive külterületen külterületeken
adessive külterületnél külterületeknél
illative külterületbe külterületekbe
sublative külterületre külterületekre
allative külterülethez külterületekhez
elative külterületből külterületekből
delative külterületről külterületekről
ablative külterülettől külterületektől
non-attributive
possessive - singular		 külterületé külterületeké
non-attributive
possessive - plural		 külterületéi külterületekéi
Possessive forms of külterület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. külterületem külterületeim
2nd person sing. külterületed külterületeid
3rd person sing. külterülete külterületei
1st person plural külterületünk külterületeink
2nd person plural külterületetek külterületeitek
3rd person plural külterületük külterületeik

Derived terms
  • külterületi

Further reading
  • külterület in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.