forrásnyelv

Hungarian

Etymology

forrás (“source”) +‎ nyelv (“language”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈforːaːʃɲɛlv]
  • Hyphenation: for‧rás‧nyelv
  • Rhymes: -ɛlv

Noun

forrásnyelv (plural forrásnyelvek)

  1. (linguistics) source language (in translation, the language from which a translation is done)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative forrásnyelv forrásnyelvek
accusative forrásnyelvet forrásnyelveket
dative forrásnyelvnek forrásnyelveknek
instrumental forrásnyelvvel forrásnyelvekkel
causal-final forrásnyelvért forrásnyelvekért
translative forrásnyelvvé forrásnyelvekké
terminative forrásnyelvig forrásnyelvekig
essive-formal forrásnyelvként forrásnyelvekként
essive-modal — —
inessive forrásnyelvben forrásnyelvekben
superessive forrásnyelven forrásnyelveken
adessive forrásnyelvnél forrásnyelveknél
illative forrásnyelvbe forrásnyelvekbe
sublative forrásnyelvre forrásnyelvekre
allative forrásnyelvhez forrásnyelvekhez
elative forrásnyelvből forrásnyelvekből
delative forrásnyelvről forrásnyelvekről
ablative forrásnyelvtől forrásnyelvektől
non-attributive
possessive - singular		 forrásnyelvé forrásnyelveké
non-attributive
possessive - plural		 forrásnyelvéi forrásnyelvekéi
Possessive forms of forrásnyelv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. forrásnyelvem forrásnyelveim
2nd person sing. forrásnyelved forrásnyelveid
3rd person sing. forrásnyelve forrásnyelvei
1st person plural forrásnyelvünk forrásnyelveink
2nd person plural forrásnyelvetek forrásnyelveitek
3rd person plural forrásnyelvük forrásnyelveik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.