csép

Hungarian

Etymology

Borrowing from a Slavic language, from Proto-Slavic *cěpъ.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃeːp]
  • Hyphenation: csép
  • Rhymes: -eːp

Noun

csép (plural csépek)

  1. (archaic) flail (tool used in agriculture to separate the grain from the straw or husks)
    Synonym: cséphadaró

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative csép csépek
accusative csépet csépeket
dative csépnek csépeknek
instrumental cséppel csépekkel
causal-final csépért csépekért
translative cséppé csépekké
terminative csépig csépekig
essive-formal csépként csépekként
essive-modal — —
inessive csépben csépekben
superessive csépen csépeken
adessive csépnél csépeknél
illative csépbe csépekbe
sublative csépre csépekre
allative cséphez csépekhez
elative csépből csépekből
delative csépről csépekről
ablative cséptől csépektől
non-attributive
possessive - singular		 csépé csépeké
non-attributive
possessive - plural		 csépéi csépekéi
Possessive forms of csép
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csépem csépjeim
2nd person sing. cséped csépjeid
3rd person sing. csépje csépjei
1st person plural csépünk csépjeink
2nd person plural csépetek csépjeitek
3rd person plural csépjük csépjeik

Derived terms

Further reading
  • csép in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • csép in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)

Anagrams
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.