ajánlat

Hungarian

Etymology

ajánl (“to offer”) +‎ -at (noun-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɒjaːnlɒt]
  • Hyphenation: aján‧lat
  • Rhymes: -ɒt

Noun

ajánlat (plural ajánlatok)

  1. offer

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ajánlat ajánlatok
accusative ajánlatot ajánlatokat
dative ajánlatnak ajánlatoknak
instrumental ajánlattal ajánlatokkal
causal-final ajánlatért ajánlatokért
translative ajánlattá ajánlatokká
terminative ajánlatig ajánlatokig
essive-formal ajánlatként ajánlatokként
essive-modal ajánlatul —
inessive ajánlatban ajánlatokban
superessive ajánlaton ajánlatokon
adessive ajánlatnál ajánlatoknál
illative ajánlatba ajánlatokba
sublative ajánlatra ajánlatokra
allative ajánlathoz ajánlatokhoz
elative ajánlatból ajánlatokból
delative ajánlatról ajánlatokról
ablative ajánlattól ajánlatoktól
non-attributive
possessive - singular		 ajánlaté ajánlatoké
non-attributive
possessive - plural		 ajánlatéi ajánlatokéi
Possessive forms of ajánlat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ajánlatom ajánlataim
2nd person sing. ajánlatod ajánlataid
3rd person sing. ajánlata ajánlatai
1st person plural ajánlatunk ajánlataink
2nd person plural ajánlatotok ajánlataitok
3rd person plural ajánlatuk ajánlataik

Derived terms
Compound words

Further reading
  • ajánlat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • ajánlat in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.